2011. év eleje:
Az oldalon mindig és kizárólag gluténmentes ételek receptjeit jelentetem meg, én nem is készítek mást. Az ételek az esetek túlnyomó részében tojás felhasználása nélkül készülnek, süteményeknél esetleg szerepelhet az összetevők között, de akkor közlök tojásmentes változatot is.
Az oldalon mindig és kizárólag gluténmentes ételek receptjeit jelentetem meg, én nem is készítek mást. Az ételek az esetek túlnyomó részében tojás felhasználása nélkül készülnek, süteményeknél esetleg szerepelhet az összetevők között, de akkor közlök tojásmentes változatot is.
A süteményeknél kivétel nélkül, minden egyes esetben gluténmentes lisztet használok, mégpedig az "Orgran - self raising flour" elnevezésű termékét. Ez egy önmagától megkelő liszt, tehát tartalmaz sütőport (vagy hasonló hatású adalékot), ettől függetlenül a szódabikarbóna használatát nem mellőzöm. Ennek oka, hogy a tojás elhagyása miatt szükséges némi extra térfogatnövelés, hogy szellősebb, lazább legyen a tésztánk.
Magyarországon javaslom a Dr. Schar termékek alkalmazását, szinte bármilyen sütemény elkészítésénél kitűnő megoldás. A lisztkeverék összetétele nyilván más, mint az általam használté, a családi tapasztalat szerint a recepteknél feltüntetett szódabikarbóna mennyisége elégséges, nincs szükség több térfogatnövelőre, tehát nem kell pótolni az én lisztem által tartalmazott sütőport.
Sajnos nem tudom odaírni minden egyes esetben a gluténmentes összetevők márkaneveit, mert ez eltérő lehet az egyes országok esetében. Viszont a már eleve speciális táplálkozási céllal készült termékek (pl. Orgran, Dr. Schar, White Wings) nevét igyekszem feltüntetni.
Az un. második fogásoknál, mikor tésztát használok, szintén kizárólag gluténmentes száraztészta jöhet szóba. Én többnyire a "Buontempo" márkájú ausztrál termékekre voksolok, illetve a lasagne lapok tekintetében, a "Casalare" a befutó. Ez utóbbi cégnek van cannelloni, sőt levesbe való betűtésztája is.
A zsemlemorzsa is gluténmentes, az általam használt nem is zsemléből készül, tulajdonképpen kukorica-morzsáról van szó, az Orgran gyártja szintén.
Az un. második fogásoknál, mikor tésztát használok, szintén kizárólag gluténmentes száraztészta jöhet szóba. Én többnyire a "Buontempo" márkájú ausztrál termékekre voksolok, illetve a lasagne lapok tekintetében, a "Casalare" a befutó. Ez utóbbi cégnek van cannelloni, sőt levesbe való betűtésztája is.
Mikor kimondottan zsemléről vagy kenyérről beszélek, akkor ez az általam sütött péksüteményt jelenti. Semmi bonyolultra nem kell gondolni, előre összekevert lisztkeverék - Springhill - felhasználásával készül a csomagolásán feltüntetettek szerint.
A süteményekhez barna nádcukrot használok, mivel itt az az általános, tekintve, hogy körös-körül csak cukornádat termesztenek, amit aztán helyben dolgoznak fel. Ezt azért találom említésre méltónak, mert a tapasztalatom szerint a barna (nád) cukor nem annyira édes, mint a fehér (répa) cukor, tehát a recepteknél ezt nem árt figyelembe venni. Tudom, hogy a család nem szereti a túl émelygős dolgokat, ezért talán próbálkozzunk meg mondjuk a receptekben feltüntetettől 10 %-kal kevesebb fehér cukor használatával. Persze a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem használnánk gyárilag előállított cukrot, hanem mézzel - mint természetes eredetű édesítőszerrel - édesítenénk. Agyamban és konyhámban kísérletek folynak ennek megvalósítására.
A barna cukor mondjuk annyival is jobb, mint a fehér, mert az ember nem keverheti össze a sóval. Emlékszem, egyszer Édesanya kávét főzött Papónak, de nagyon sietett, mert indult volna le a kertbe kapálni. Már a nagykapun is túl voltunk, mikor kiabált Papó: "Valika, Valika...", persze nem értettük mit mond, messze volt már. Később tudtuk meg, hogy Édesanya a nagy sietségben összekeverte a cukros és a sós porcelántartót (olyan szép fehér porcelánból készült fűszertartója volt Maminak, stilizált növénymintákkal a felső részén, karika volt a fogantyú a tetején, és a bödön hasára rá volt írva: "Só" meg "Czukor"). Igy lett megsózva a Papó kávéja.
Kettőezer-tizenegy év vége felé úgy döntöttem, hogy bizonyos változtatásokat eszközlöm az étrendünkön. Már korábban találkoztam a Paleolit életmóddal, több helyen utánaolvastam, körbejártam a témát, forgattam magamban hosszú hónapokon keresztül, mivel a nehezen meggyőzhető emberek közé tartozom. De túl sok rossz tapasztalatom gyűlt össze már a tejfogyasztással kapcsolatban, a glutént ugye mi régen kizártuk az étrendünkből és elég hatásos például a transzzsírok kapcsán kialakított álláspont is. Lássuk be, a paleo szabályok nem kizárólag ennek az életmódnak a részei, ha az ember nyitott szemmel jár-kel a világban, ha néha a dolgok mögé néz, vagy csak használja a józan eszét, máshol, máshonnan, akár egyenként is hallott már a "gyanús" vagy elkerülendő élelmiszerekről. Persze kényelmes, hogy megehet az ember bármit, bárhol, és sokan képtelenek lemondani akár egyetlen szelet cukros-mázas süteményről vagy ropogós mekis sült krumpliról is. Kényelmes, hogy cserébe csak gyógyszereket kell kapkodni pár évtizedig, és hatalmas túlsúlyt cipelni (jó esetben).
Hát én most már odafigyelek. Sajnos a családom minden tagját nem tudtam tökéletesen átállítani erre az étrendre. Igaz, hogy nem használunk cukrot, tejet, tejterméket (kemény sajtokat leszámítva), hidrogénezett növényi zsírokat. A kész- és félkész termékeket már rég kerüljük lisztérzékenységünk okán. Viszont a zöldségek, gyümölcsök, hús és olajos magvak mellett gluténmentes kenyeret és tésztát a családtagjaim, ha kis mértékben is és nem napi szinten, de fogyasztanak.
A gyerekek nagyszerűen elvannak a nyers zöldségekkel köret gyanánt, inkább ezt választják, mint az unalmas rizset. A férjem pedig - annak ellenére, hogy jó előre kinyilvánította, utálja a zöldségeket - saját bevallása szerint is imádja a karfiolpürét és a sült karfiolmorzsát is. Én már ezt is hatalmas haladásnak tartom, azt hiszem sikerült egy kicsit egészségesebb irányba terelni az étkezésünket, javítva a zöldség-gyümölcs beviteli arányon, a keményítő és gyorsan felszívódó szénhidrát rovására.
Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás, és Szendi Gábor - Mezei Elmira: Paleolit Szakácskönyv 1-2. című kiadványokban foglaltak szerint próbálok boldogulni.
A süteményekhez barna nádcukrot használok, mivel itt az az általános, tekintve, hogy körös-körül csak cukornádat termesztenek, amit aztán helyben dolgoznak fel. Ezt azért találom említésre méltónak, mert a tapasztalatom szerint a barna (nád) cukor nem annyira édes, mint a fehér (répa) cukor, tehát a recepteknél ezt nem árt figyelembe venni. Tudom, hogy a család nem szereti a túl émelygős dolgokat, ezért talán próbálkozzunk meg mondjuk a receptekben feltüntetettől 10 %-kal kevesebb fehér cukor használatával. Persze a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem használnánk gyárilag előállított cukrot, hanem mézzel - mint természetes eredetű édesítőszerrel - édesítenénk. Agyamban és konyhámban kísérletek folynak ennek megvalósítására.
A barna cukor mondjuk annyival is jobb, mint a fehér, mert az ember nem keverheti össze a sóval. Emlékszem, egyszer Édesanya kávét főzött Papónak, de nagyon sietett, mert indult volna le a kertbe kapálni. Már a nagykapun is túl voltunk, mikor kiabált Papó: "Valika, Valika...", persze nem értettük mit mond, messze volt már. Később tudtuk meg, hogy Édesanya a nagy sietségben összekeverte a cukros és a sós porcelántartót (olyan szép fehér porcelánból készült fűszertartója volt Maminak, stilizált növénymintákkal a felső részén, karika volt a fogantyú a tetején, és a bödön hasára rá volt írva: "Só" meg "Czukor"). Igy lett megsózva a Papó kávéja.
Kettőezer-tizenegy év vége felé úgy döntöttem, hogy bizonyos változtatásokat eszközlöm az étrendünkön. Már korábban találkoztam a Paleolit életmóddal, több helyen utánaolvastam, körbejártam a témát, forgattam magamban hosszú hónapokon keresztül, mivel a nehezen meggyőzhető emberek közé tartozom. De túl sok rossz tapasztalatom gyűlt össze már a tejfogyasztással kapcsolatban, a glutént ugye mi régen kizártuk az étrendünkből és elég hatásos például a transzzsírok kapcsán kialakított álláspont is. Lássuk be, a paleo szabályok nem kizárólag ennek az életmódnak a részei, ha az ember nyitott szemmel jár-kel a világban, ha néha a dolgok mögé néz, vagy csak használja a józan eszét, máshol, máshonnan, akár egyenként is hallott már a "gyanús" vagy elkerülendő élelmiszerekről. Persze kényelmes, hogy megehet az ember bármit, bárhol, és sokan képtelenek lemondani akár egyetlen szelet cukros-mázas süteményről vagy ropogós mekis sült krumpliról is. Kényelmes, hogy cserébe csak gyógyszereket kell kapkodni pár évtizedig, és hatalmas túlsúlyt cipelni (jó esetben).
Hát én most már odafigyelek. Sajnos a családom minden tagját nem tudtam tökéletesen átállítani erre az étrendre. Igaz, hogy nem használunk cukrot, tejet, tejterméket (kemény sajtokat leszámítva), hidrogénezett növényi zsírokat. A kész- és félkész termékeket már rég kerüljük lisztérzékenységünk okán. Viszont a zöldségek, gyümölcsök, hús és olajos magvak mellett gluténmentes kenyeret és tésztát a családtagjaim, ha kis mértékben is és nem napi szinten, de fogyasztanak.
A gyerekek nagyszerűen elvannak a nyers zöldségekkel köret gyanánt, inkább ezt választják, mint az unalmas rizset. A férjem pedig - annak ellenére, hogy jó előre kinyilvánította, utálja a zöldségeket - saját bevallása szerint is imádja a karfiolpürét és a sült karfiolmorzsát is. Én már ezt is hatalmas haladásnak tartom, azt hiszem sikerült egy kicsit egészségesebb irányba terelni az étkezésünket, javítva a zöldség-gyümölcs beviteli arányon, a keményítő és gyorsan felszívódó szénhidrát rovására.
Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás, és Szendi Gábor - Mezei Elmira: Paleolit Szakácskönyv 1-2. című kiadványokban foglaltak szerint próbálok boldogulni.
